Tinii.!

A

ABA - török-magyar eredetű; jelentése: apa. 
ABÁD - az Aba -d kicsinyítőképzős származéka. 
ABBÁS - latin eredetű; jelentése: apa, apát. 
ABBOT - héber eredetű; jelentése: apa. 
ABDIÁS - héber-görög eredetű; jelentése: Isten szolgája. 
ÁBEL - héber eredetű; jelentése: lehelet, mulandóság. 
ABELÁRD - francia eredetű; jelentése: méhész. 
ABOD - az Aba képzős származéka. 
ABONY - az Aba -ny kicsinyítőképzős származéka. 
ABOS - az Aba -s kicsinyítőképzős származéka. 
ÁBRAHÁM - héber eredetű; jelentése: a tömeg, a sokaság atyja. 
ÁBRIS - az Ábrahám becézett, kicsinyítőképzős alakjából. 
ABSA - héber eredetű; jelentése: apa. 
ABSOLON - héber eredetű; jelentése: a béke atyja. 
ACHILLES - görög-latin eredetű; jelentése: a kígyó fia. 
ACSÁD - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen). 
ADALBERT - germán eredetű; jelentése: nemes fény; fénylő nemesség. 
ÁDÁM - sumér-héber eredetű; jelentése: atyám. 
ADELMÁR - germán eredetű; jelentése: nemes nemzetségből való, híres. 
ADEODÁT - latin eredetű; jelentése: Istentől adott. 
ADOLÁR - germán eredetű; jelentése: nemes nemzetségből való férfi. 
ADOLF - germán eredetű; jelentése: nemes + farkas. 
ADONISZ - görög eredetű; jelentése: csinos, jóképű, gavallér. 
ADONY - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen). 
ADORJÁN - latin eredetű; jelentése: Hadria városából való férfi. 
ADRIÁN - az Adorján eredetibb változata.
AGÁD - török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen). 
AGAPION - görög eredetű; jelentése: szeretett. 
AGATON - görög eredetű; jelentése: jó, nemes. 
AGENOR - görög eredetű; jelentése: bátor. 
AGGEUS - héber eredetű; jelentése: ünnepi, vidám. 
AGMÁND - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen). 
ÁGOST - latin eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt. 
ÁGOSTON - latin eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt. 
ÁHIM - héber eredetűû; jelentése: Jahve felkelt. 
AHMED - arab eredetű; jelentése: dicséretre méltó. 
AJÁD - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen). 
AJTONY - török-magyar eredetű; jelentése: arany. 
AKÁCS - görög-latin-magyar eredetű; jelentése: ártatlan. 
ÁKOS - török-magyar eredetű; jelentése: fehér sólyom. 
ALADÁR 1. - török eredetű; jelentése: testőrhadnagy; 2. - germán eredetű; jelentése: mindenben hatalmas; 
              3. - iráni eredetű; jelentése: elöljáró. 
ALADIN - germán eredetű; jelentése: kis öreg. 
ALAJOS - germán-latin eredetű; jelentése: egész + bölcs. 
ALÁN - breton-angol eredetű; jelentése: (bizonytalan). 
ALÁRD - germán eredetű; jelentése: nemes, kemény. 
ALBERT - német eredetű; jelentése: nemes, fényes. 
ALBIN 1. - latin eredetű; jelentése: fehér; 2. - germán eredetű; jelentése: nemes barát. 
ALDÁN - angol-német eredetű; jelentése: egyik ágon dán származású. 
ALDÓ - az Ald- kezdetű germán nevek közös becézőjéből önállósult. 
ÁLDOR - germán eredetű; jelentése: nemes uralkodó. 
ALEX - görög-latin eredetû; jelentése: harcra kész férfi. 
ALFONZ - germán eredetű; jelentése: nemes, készséges; harcra kész. 
ALFRÉD - germán eredetű; jelentése: tündér, tanács. 
ALGERNON - angol költői névadás. 
ALI - arab eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.
ALMÁR - germán eredetű; jelentése: nemessége által híres. 
ÁLMOS 1. - magyar eredetű; jelentése: álombeli, megálmodott; 2. - török eredetű; jelentése: vétel; 
            3. - bolgár eredetű; jelentése: magasztos. 
ALPÁR - török-magyar eredetű; jelentése: hős férfi. 
ALVIÁN - orosz eredetű; jelentése: (ismeretlen). 
ALVIN - germán eredetű; jelentése: nemes barát. 
AMADÉ - latin eredetű; jelentése: szeresd az Istent! 
AMAND - latin eredetű; jelentése: szeretetreméltó. 
AMBOS - az Ambrus régi -s kicsinyítőképzős formája. 
AMBRUS - görög eredetű; jelentése: halhatatlan. 
ÁMON - héber eredetű; jelentése: igazmondó; művész. 
ÁMOS - héber eredetű; jelentése: terhet vivő, megrakott. 
ANASZTÁZ - görög eredetű; jelentése: a feltámadott. 
ANATOL - görög eredetű; jelentése: napkeleti országból való. 
ANDOR - görög eredetű; jelentése: férfi, férfias. 
ANDOS - az András régi becéző formájából önállósult. 
ANDRÁS - görög eredetű; jelentése: férfi, férfias. 
ANDRÉ - görög eredetű; jelentése: férfi, férfias. 
ANGELUS - görög-latin eredetű; jelentése: Isten követe, angyal. 
ANGUSZ - kelta eredetű; jelentése: kivételes, kiváló, kiemelkedő. 
ANTAL - latin eredetű; jelentése: herceg, fejedelem, elöljáró. 
ANTIGON - görög eredetű; jelentése: nemessége által kiemelkedő. 
ANTOS - az Antal régi -s kicsinyítőképzős formája. 
ANZELM - germán eredetű; jelentése: az istenség védelme alatt álló. 
ÁNYOS - görög-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen). 
APOLLINÁR - latin eredetű; jelentése: Apollóhoz hasonló. 
APOR - magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan). 
APOSTOL - görög eredetű; jelentése: követ, küldött, apostol. 
APRÓD - magyar eredetű; jelentése: apród, fegyverhordozó. 
ARCHIBALD - germán eredetű; jelentése: igazi, merész, hős férfi. 
ARÉTÁSZ - görög eredetű; jelentése: keresztény királyok neveiből. 
ARIÁN - latin eredetű; jelentése: hadriai. 
ARIEL - héber eredetű; jelentése: Isten oroszlánja; Isten tűzhelye. 
ARION - görög eredetű; jelentése: a gyors, az erős. 
ARISZTID - görög-latin eredetű; jelentése: nemes származású. 
ARKÁD - görög-latin eredetű; jelentése: Árkádiából való férfi. 
ÁRKOS - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen). 
ARLEN - ír-gall eredetű; jelentése: biztosíték, zálog, ígéret. 
ARMAND - Herman francia megfelelője. 
ÁRMIN - latin eredetű; jelentése: hadi férfi. 
ARNOLD - germán eredetű; jelentése: sas, uralkodó. 
ARNÓT - germán eredetű; jelentése: sas, uralkodó. 
ÁRON - héber eredetű; jelentése: ihletett, tisztánlátó. 
ÁRPÁD - magyar eredetű; jelentése: árpa. 
ARSZLÁN - török-magyar eredetű; jelentése: oroszlán. 
ARTEMON - görög eredetű; jelentése: ép, egészséges. 
ARTÚR - kelta-angol eredetű; jelentése: (ismeretlen). 
ARVID - svéd eredetű; jelentése: sas a viharban. 
ARZÉN - görög-latin eredetű; jelentése: erőteljes, férfias. 
ASZTER - görög eredetű; jelentése: csillag. 
ATÁD - török-magyar eredetű; jelentése: apa. 
ATANÁZ - görög eredetű; jelentése: halhatatlan. 
ATILLA - gót eredetű; jelentése: szeretett atyánk. 
ATLASZ - görög-arab eredetű; jelentése: szövetfajta; sima 
ATOS - magyar eredetű; jelentése: apa. 
ATTILA - gót eredetű; jelentése: szeretett apánk. 
AURÉL - latin eredetű; jelentése: aranyos. 
AURÉLIÁN - latin eredetű; jelentése: az Aurelius nemzetséghez tartozó férfi. 
AVENÁR - héber eredetű; jelentése: apa, szövétnek. 
AXEL - héber-dán-svéd eredetű; jelentése: a béke atyja. 
AZÁR - héber-görög eredetű; jelentése: akit Jehova segít.

B

BÁCS - török-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév. 
BAGAMÉR - szláv eredetű; jelentése: isten, béke. 
BAJÁN - török-magyar eredetű; jelentése: gazdag. 
BAJNOK - magyar eredetű; jelentése: a szó maga. 
BALABÁN - török-magyar eredetű; jelentése: karvaly. 
BALAMBÉR - vitás eredetű; jelentése: (ismeretlen). 
BALÁR - magyar eredetű; jelentése: bolgár. 
BALÁZS - latin-magyar eredetű; jelentése: királyi. 
BALDÓ - német eredetű; jelentése: merész. 
BALDVIN - német-angol eredetű; jelentése: bátor barát. 
BÁLINT - latin eredetű; jelentése: erős, egészséges. 
BALTAZÁR - asszír-babilóniai-német eredetű; jelentése: Baal isten óvja életét.
BÁN - magyar eredetű; jelentése: méltóságnév. 
BANDÓ - az András önállósult becézője. 
BÁNK - a Bán magyar méltóságnév -k kicsinyítőképzős származéka. 
BÁNOS - a Bán kicsinyítőképzős származéka. 
BARABÁS - görög-szláv eredetű; jelentése: Abbasz fia. 
BARDÓ - germán eredetű; jelentése: csatabárd, farkas. 
BARNA - a Barnabás önállósult magyar rövidülése. 
BARNABÁS - arámi-héber eredetű; jelentése: a vigasztalás fia. 
BARÓT - török-magyar eredetű; jelentése: menyét, nyest. 
BARS - magyar eredetű; jelentése: bors. 
BARTAL - arámeus-görög-latin eredetű; jelentése: Ptolemaiosz fia. 
BARTOLÓMEÓ - héber eredetű; jelentése: szántóvető, földműves. 
BARTOS - a Bertalan régi magyar Bartalom formájából. 
BATÓ - magyar eredetű; jelentése: buzogány. 
BÁTONY - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen). 
BÁTOR - török-magyar eredetű; jelentése: a szó maga. 
BAZIL - görög-latin eredetű; jelentése: királyi. 
BAZSÓ - a Bazil régi magyar formájából. 
BECSE - török-magyar eredetű; jelentése: kánya. 
BEDŐ - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen). 
BEKÉNY - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen). 
BEKŐ - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen). 
BÉLA 1. - magyar eredetű; jelentése: bél, belső rész; 2. - török eredetű; jelentése: előkelő; 
         3. - héber eredetű; jelentése: világot elnyelő. 
BELIÁN - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen). 
BELIZÁR - germán eredetű; jelentése: egy bizánci hadvezér nevéből.
BENCE - latin eredetű; jelentése: győztes. 
BENDE - a Benedek becéző rövidüléséből. 
BENDEGÚZ - hun-magyar eredetű; jelentése: Attila hun uralkodó atyjának nevéből. 
BENE - a Benedek régi magyar becézőjéből. 
BENEDEK - latin eredetű; jelentése: áldott. 
BÉNI - a Benjámin régi magyar formájának rövidüléséből. 
BENIGNUSZ - latin eredetű; jelentése: jóságos, kegyes, jóakaró. 
BENJÁMIN - héber eredetű; jelentése: a szerencse fia. 
BENKE - a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből. 
BENKŐ - a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből. 
BENŐ - a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből. 
BERCEL - bolgár-kabar-magyar eredetű; jelentése: bércen, azaz dombos, tüskés területen túli rész. 
BERENGÁR - germán eredetű; jelentése: medve, lándzsa. 
BERÉNY - magyar eredetű; jelentése: régi magyar törzsnévből.
BERGER - francia eredetű; jelentése: pásztor, juhász. 
BERISZLÓ - szláv-magyar eredetű; jelentése: Pribina dicsősége. 
BERNÁT - germán eredetű; jelentése: erős, mint a medve. 
BERTALAN - arámeus-görög-latin eredetű; jelentése: Ptolemaiosz fia. 
BERTOLD - germán eredetű; jelentése: pompával uralkodó. 
BERTRAM - germán eredetű; jelentése: ragyogó, holló. 
BESE - török-magyar eredetű; jelentése: kánya. 
BOÁZ - héber eredetű; jelentése: erős. 
BOCSÁRD - német-magyar eredetűû; jelentése: erős védelmező. 
BOD - török-magyar eredetű; jelentése: ág, oldalág. 
BÓDOG - magyar eredetű; jelentése: boldog, gazdag. 
BODOMÉR - török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen). 
BODONY - magyar eredetű; jelentése: ág, oldalág. 
BODOR - magyar eredetű; jelentése: göndör. 
BOGÁT - szláv-magyar eredetű; jelentése: gazdag. 
BOGDÁN - szláv eredetű; jelentése: Isten ajándéka. 
BOLDIZSÁR - asszír-babilóniai-német-magyar eredetű; jelentése: Baal isten óvja életét.
BONIFÁC - latin eredetű; jelentése: a jó sors embere; jótevő. 
BÓNIS - a Bonifác régi magyar becézőjéből. 
BORBÁS - a Barabás alakváltozata. 
BORISZ - orosz- bolgár eredetű; jelentése: harc, harcos. 
BORS - magyar eredetű; jelentése: a szó maga. 
BOTÁR - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen). 
BOTOND - magyar eredetű; jelentése: buzogányos harcos. 
BOTTYÁN - Bothianus hitvalló nevéből. 
BOZSIDÁR - szláv eredetű; jelentése: Isten ajándéka. 
BÖKÉNY - török-magyar eredetű; jelentése: erdős, erdős domb, dombhát. 
BRÚNÓ - ófelnémet eredetű; jelentése: barna, barnamedve. 
BRÚTUSZ - latin eredetű; jelentése: nehézkes, esetlen, együgyű. 
BUDA - magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan). 
BULCSÚ - török-magyar eredetű; jelentése: vért keverő, vért kibocsátó. 
BUZÁD - magyar eredetű; jelentése: búza.

C 

CECIL - a Cecilián becéző rövidüléséből önállósult. 
CECILIÁN - latin-francia eredetű; jelentése: a Caecilius nemzetséghez tartozó férfi; vak.
CELESZTIN - latin eredetű; jelentése: az égnek, vagyis az Istennek szentelt. 
CÉZÁR - etruszk-latin eredetű; jelentése: hosszú hajú, dús hajú; vág. 
CICERÓ - latin eredetű; jelentése: borsó. 
CIPRIÁN - latin eredetű; jelentése: Ciprus szigetéről származó férfi. 
CIRILL - görög-latin eredetű; jelentése: az Úrhoz tartozó, az Istennek szentelt. 
CIRJÉK - görög eredetû; jelentése: az uralkodóhoz tartozó. 
CÍRUS - perzsa-görög-latin eredetű; jelentése: uralkodó, Nap. 
CSABA - török-magyar eredetű; jelentése: pásztor, kóborló. 
CSÁK - török-magyar eredetű; jelentése: ütő. 
CSANÁD - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen). 
CSÁT - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen). 
CSATÁD - magyar eredetű; jelentése: csata. 
CSATÁR 1. - magyar eredetű; jelentése: a várjobbágyok egyik fajtája. 2. - szláv eredetű; jelentése: pajzskészítő. 
CSATÓ - magyar eredetű; jelentése: csat. 
CSEGÕ - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
CSEKE - török-magyar eredetű; jelentése: húzó, vivő. 
CSENGER - magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen). 
CSÉPÁN - az István szláv eredetű, régi magyar alakváltozata. 
CSEPEL - magyar eredeűû; jelentése: sarjadékerdő. 
CSOBÁD - a Csaba kicsinyítőképzős származéka.
CSOBÁN - török-magyar eredetű; jelentése: pásztor. 
CSOMBOR - magyar eredetű; jelentése: a szó maga. 
CSONGOR - török-magyar eredetű; jelentése: vadászmadár. 
CSÖRSZ - szláv eredetű; jelentése: ördög.

D

DAGOBERT - germán eredetû; jelentése: ragyogó, mint a nap.
DAGOMÉR - germán eredetû; jelentése: híres, mint a ragyogó nap. 
DALIBOR - cseh eredetû; jelentése: (ismeretlen). 
DALTON - óangol eredetû; jelentése: völgybõl való. 
DAMÁZ - görög eredetû; jelentése: szelídítõ, legyõzõ. 
DAMJÁN - görög-latin eredetû; jelentése: a népbõl származó; legyõzõ. 
DAMOS - a Damján rövidített, kicsinyítõképzõs alakváltozata. 
DÁNIEL - héber eredetû; jelentése: Isten a bírám. 
DANILÓ - a Dániel szláv megfelelõje. 
DÁNOS - a Dániel régi magyar kicsinyítõképzõs származéka. 
DANTE - latin eredetû; jelentése: kitartó, állhatatos. 
DÁRIUS - latin-perzsa-görög eredetû; jelentése: hatalmas. 
DÁVID - héber eredetû; jelentése: kedvelt, szeretett; egyesítõ. 
DELI - magyar eredetû; jelentése: dalia, vitéz. 
DEMÉNY - a Demjén régi magyar alakváltozata. 
DEMETER - görög-szláv eredetû; jelentése: Démétérnek, a föld istennõjének ajánlott. 
DEMJÉN - a Damján önállósult alakváltozata. 
DÉNES - görög eredetû; jelentése: Dionüszosznak, a bor és a szõlõ istenének ajánlott. 
DEODÁT - az Adeodát rövidülésébõl önállósult. 
DETRE - germán eredetû; jelentése: nép + hatalmas. 
DÉVALD - germán eredetû; jelentése: nép + merész. 
DEZSÉR - a Dezsõ régi magyar alakja. 
DEZSŐ - latin-magyar eredetû; jelentése: óhajtott, kívánt gyermek. 
DIOMÉD - görög eredetû; jelentése: Istentõl elhatározott, Isten akarata szerint való. 
DITMÁR - germán eredetû; jelentése: nép + híres. 
DOMÁN - kun-magyar eredetû; jelentése: köd. 
DOMICIÁN - latin eredetû; jelentése: legyõzõ, meghódító. 
DOMINIK - latin-szláv eredetû; jelentése: az Istenhez tartozó, az Istennek szentelt. 
DOMOKOS - a Domonkos önállósult alakváltozata. 
DOMONKOS - latin eredetû; jelentése: az Úrhoz tartozó, Istennek szentelt. 
DOMOS - a Domonkos, Domokos rövidült, kicsinyítõképzõs származéka. 
DONALD - skót-kelta eredetû; jelentése: világ + hatalmas; bátor + férfias. 
DONÁT - latin eredetû; jelentése: Istentõl ajándékozott. 
DORIÁN - angol eredetû; jelentése: dór férfi. 
DORMÁN - besenyő eredetû; jelentése: (ismeretlen). 
DÖME - a Dömötör rövidült formájának kicsinyítõképzõs származéka. 
DÖMÖTÖR - a Demeter magyar alakváltozata. 
DUKÁSZ - görög eredetû; jelentése: vezér, vezetõ. 
DUSÁN - délszláv eredetû; jelentése: lélek.

E É

EDE - az Edvárd német rövidülésébõl önállósult. 
EDGÁR - ószász-angol eredetû; jelentése: vagyon + dárda. 
EDIZON - angolszász eredetû; jelentése: Ádám leszármazottja. 
EDMOND - germán eredetû; jelentése: az öröklött birtokot megõrzõ. 
EDÖMÉR - kun eredetû; jelentése: (ismeretlen). 
EDVÁRD - germán eredetû; jelentése: a birtokát megõrzõ. 
EDVIN - germán eredetû; jelentése: az örökös barátja. 
EFRAIM - héber eredetû; jelentése: kettõs termés, kettõs örökség. 
EGBERT - germán eredetû; jelentése: kard + híres, fényes. 
EGMONT - germán eredetû; jelentése: fegyver + védõ. 
EGON - az Egbert, Egmont, stb. ószász és középnémet bezézõjébõl önállósult. 
EGYED - görög-magyar eredetû; jelentése: pajzshordozó. 
ELEK - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen). 
ELEMÉR - vitás eredetû; jelentése: (ismeretlen). 
ÉLIÁS - héber-görög-latin eredetû; jelentése: Jahve az én Istenem. 
ELIHU - héber eredetû; jelentése: Isten az Úr. 
ELÍGIUSZ - latin eredetû; jelentése: kiválasztott. 
ELIZEUS - héber eredetû; jelentése: Isten a szabadulás. 
ELLÁK - hun eredetû; jelentése: (ismeretlen). 
ELMÁR - germán eredetû; jelentése: mindenütt híres. 
ELMÓ - az Elmár becézõjébõl önállósult. 
ELŐD - magyar eredetû; jelentése: elsõszülött, õs. 
ELTON - angol eredetû; jelentése: öreg faluból való. 
EMÁNUEL - héber eredetû; jelentése: velünk az Isten. 
EMIL - latin eredetû; jelentése: versengõ, vetélkedõ. 
EMILIÁN - latin eredetû; jelentése: az Aemilius nemzetségbõl származó férfi. 
EMŐD - magyar eredetû; jelentése: anyácska. 
ENDRE - német-szláv-magyar eredetû; jelentése: férfi, férfias. 
ÉNEÁS - görög-magyar eredetû; jelentése: mondai hõs nevébõl. 
ENGELBERT - germán eredetû; jelentése: híres az angolok között. 
ENGELHARD - germán eredetû; jelentése: vakmerõ az angolok között. 
ÉNOK - héber eredetû; jelentése: a felszentelt. 
ERAZMUS - görög-latin-holland eredetû; jelentése: óhajt, kíván. 
ERHARD - germán eredetû; jelentése: becsület + erõs. 
ERIK - alnémet-északi germán eredetû; jelentése: nagyrabecsült. 
ERNÁK - hun eredetû; jelentése: (ismeretlen). 
ERNŐ - ófelnémet eredetû; jelentése: komoly, határozott. 
ERNYE - török-magyar eredetû; jelentése: férfi. 
ERVIN - germán eredetû; jelentése: a hadsereg barátja; vadkan erejû jó barát. 
ETE - magyar eredetû; jelentése: (bizonytalan). 
ETELE - hun-magyar eredetû; jelentése: szeretett apánk. 
EUGÉN - görög-német eredetû; jelentése: elõkelõ, nemes nemzetségbõl való. 
EUSZTÁK - görög-latin eredetû; jelentése: dús kalászú, termékeny. 
EUTIM - görög eredetû; jelentése: nemes + tisztelet. 
ÉVALD - germán eredetû; jelentése: jog és törvény szerint uralkodó. 
EVARISZT - görög eredetû; jelentése: derék, ügyes, legjobb.
EZÉKIEL - héber eredetû; jelentése: az Isten erõs, hatalmas. 
ÉZSAIÁS - héber eredetû; jelentése: Isten az üdvösség. 
ÉZSAU - héber eredetû; jelentése: szõrös, bozontos, nyers, durva.

F

FÁBIÁN - latin eredetû; jelentése: a Fabius nemzetséghez tartozó férfi. 
FÁBIUSZ - latin eredetû; jelentése: babtermelõ; Fabia városából való. 
FABÓ - a Fábián régi magyar kicsinyítõképzõs származéka. 
FARKAS - magyar eredetû; jelentése: a szó maga. 
FAUSZTUSZ - latin eredetû; jelentése: szerencsés. 
FEDOR - a Teodor orosz megfelelõjébõl. 
FELICIÁN - latin eredetû; jelentése: boldog. 
FÉLIX - latin eredetû; jelentése: boldog. 
FERDINÁND - germán eredetû; jelentése: béke + merész. 
FERENC - francia-latin eredetû; jelentése: francia. 
FIDÉL - latin eredetû; jelentése: hûséges. 
FILEMON - görög eredetû; jelentése: barátságos, nyájas, szíves érzelmû. 
FILIBERT - germán eredetû; jelentése: messze földön híres. 
FILOMÉN - görög eredetû; jelentése: szeretett. 
FIRMIN - latin eredetû; jelentése: szilárd jellemû. 
FLORENTIN - latin eredetû; jelentése: virágzó, tekintélyes. 
FLÓRIÁN - latin eredetû; jelentése: virágos, virágzó. 
FLÓRIS - a Flórián -s kicsinyítõképzõs származéka. 
FODOR - magyar eredetû; jelentése: göndör hajú. 
FOLKUS 1. - német-magyar eredetû; jelentése: nép + híres; 2. - latin-francia eredetû; jelentése: vízityúk, szárcsa. 
FÓRIS - a Flóris régi magyar változata. 
FORTUNÁT - latin eredetû; jelentése: boldog. 
FREDERIK - német eredetû; jelentése: békés, nyugodt. 
FRIDOLIN - germán eredetû; jelentése: Isten oltalma alatt álló. 
FRIGYES - német-magyar eredetû; jelentése: béke + hatalom. 
FÜLÖP - görög eredetû; jelentése: lókedvelõ.

G 

GÁBOR - héber eredetû; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka. 
GÁBRIEL - héber eredetû; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka. 
GÁL - kelta-ír eredetû; jelentése: kakas. 
GÁLOS - a Gál régi teljesebb magyar alakja. 
GARA - török eredetû; jelentése: héja. 
GÁSPÁR - perzsa eredetû; jelentése: kincset megõrzõ. 
GASZTON - germán eredetû; jelentése: (bizonytalan).
GAZSÓ - a Gáspár régi magyar -ó kicsinyítõképzõs alakjából. 
GEDEON - héber eredetû; jelentése: harcos, vágó, romboló. 
GEDŐ - a Gedeon régi magyar -õ kicsinyítõképzõs származéka. 
GELLÉN - a Kilián régi magyar változata. 
GELLÉRT - német eredetû; jelentése: gerely + kemény. 
GEMINIÁN - latin eredetû; jelentése: iker. 
GERASZIM - görög eredetû; jelentése: tiszteletreméltó. 
GERÉB - szász-magyar eredetû; jelentése: községi bíró. 
GERGELY - görög eredetû; jelentése: éberen õrködõ. 
GERGŐ - a Gergely magyar alakváltozata. 
GERJÉN - görög-német-magyar eredetû; jelentése: legidõsebb fiútestvér; legidõsebb elöljáró. 
GERMÁN - német eredetû; jelentése: dárda, kelevéz; édes testvér 
GEROLD - germán eredetû; jelentése: dárda + hatalom. 
GERŐ - a Gergely és a Gerhard rövidült, -õ kicsinyítõképzõs származéka. 
GERZSON - héber eredetû; jelentése: az idegen, a számûzött. 
GÉZA - török-német-magyar eredetû; jelentése: méltóságnév. 
GIBÁRT - német-magyar eredetû; jelentése: adakozó kedvû + erõs. 
GIDA - a Gedeon név Gideon alakváltozatának rövidített, kicsinyítõképzõs származéka. 
GILBERT - német eredetû; jelentése: híres a szabad nemesek fiai között. 
GILGAMES - mezopotámiai eredetû; jelentése: (ismeretlen). 
GOBERT - germán eredetû; jelentése: Isten segítsége révén híres. 
GODVIN - angol-holland eredetû; jelentése: Isten barátja. 
GORDON - skót-angol eredetû; jelentése: (ismeretlen). 
GORGIÁS - latin eredetû; jelentése: (ismeretlen). 
GOTFRID - német eredetû; jelentése: Isten oltalma alatt álló. 
GOTHÁRD - német eredetû; jelentése: Isten segítségével erõs. 
GOTLÍB - germán eredetû; jelentése: Isten gyermeke. 
GRACIÁN - latin eredetû; jelentése: kellemes, kedves, bájos. 
GREGORI - görög eredetû; jelentése: éber, szemfüles. 
GUJDÓ - német eredetû; jelentése: erdõbõl származó. 
GUSZTÁV - skandináv-német eredetû; jelentése: a gótok támasza. 
GÜNTER - német eredetû; jelentése: a harcosok seregének vezére.

Gy

GYÁRFÁS - görög-latin eredetû; jelentése: idõs férfi. 
GYENES - a Dénes régi magyar alakváltozata. 
GYÖRE - a György rövidített, kicsinyítõképzõs származéka. 
GYÖRGY - görög-latin eredetû; jelentése: földmûves, gazdálkodó. 
GYÖRK - a György rövidített, kicsinyítõképzõs származéka. 
GYŐZŐ - a Viktor magyarító lefordítása. 
GYULA - bolgár-török-magyar eredetû; jelentése: magyar méltóságnév.

H 

HAMILKÁR - föníciai eredetû; jelentése: Melkart istenség kegyessége, jóindulata. 
HANNIBÁL - föníciai eredetû; jelentése: Baal isten kegyelme. 
HANNÓ - ófelnémet eredetû; jelentése: védelem. 
HARALD - germán eredetû; jelentése: hadsereg + merész. 
HARKÁNY - magyar eredetû; jelentése: harkály. 
HARLÁM - orosz eredetû; jelentése: örömtõl ragyogó. 
HARRI - a Henrik angol becézõjébõl alakult. 
HARTVIG - germán eredetû; jelentése: merész a harcban. 
HASSZÁN - arab eredetû; jelentése: szép. 
HEKTOR - görög eredetû; jelentése: uralkodó. 
HELIODOR - görög eredetû; jelentése: a napisten ajándéka. 
HÉLIOSZ - görög eredetû; jelentése: nap, napisten. 
HENRIK - germán eredetû; jelentése: körülkerített birtokán uralkodó. 
HERBERT - germán eredetû; jelentése: hadsereg + fény. 
HERMAN - germán eredetû; jelentése: hadi férfi. 
HERMÉSZ - görög eredetû; jelentése: beszélni, megmagyarázni. 
HEROLD - a Harald német változata. 
HETÉNY - magyar eredetû; jelentése: a hetedik gyermek. 
HIADOR - a Heliodor régi magyar változata. 
HILÁRIUSZ - latin eredetû; jelentése: derûs, vidám, jókedvû. 
HILMÁR - német eredetû; jelentése: a harcban hírnevessé vált. 
HIPPOLIT - görög eredetû; jelentése: a lovakat kifogó, eloldozó. 
HÓDOS - magyar eredetû; jelentése: hódvadász. 
HOLLÓ - magyar eredetû; jelentése: hollófekete haj. 
HONORÁTUSZ - latin eredetû; jelentése: tisztelt, tiszteletben álló, tiszteletreméltó. 
HONÓRIUSZ - latin eredetû; jelentése: tiszteletreméltó.
HONT - német eredetû; jelentése: kutyatartó, kutyabarát. 
HORÁC - görög-latin-német eredetû; jelentése: ifjú, virágzó. 
HUBA - magyar eredetû; jelentése: (bizonytalan). 
HUBERT - német eredetû; jelentése: szelleme által kiváló. 
HUGÓ - germán eredetû; jelentése: értelmes, intelligens. 
HUMBERT - német eredetû; jelentése: ereje által ragyogó. 
HUNOR - török-magyar eredetû; jelentése: onogur (népnév). 
HÜMÉR - latin-magyar eredetû; jelentése: hûséges.

I 

IBRÁNY - az Ábrahám alakváltozata. 
IGNÁC - latin eredetû; jelentése: tûz. 
IGOR - német-orosz eredetû; jelentése: Yngvi isten segítségével oltalmazó. 
ILÁRION - a Hiláriusz görögös formája. 
ILDEFONZ - germán-nyugati gót eredetû; jelentése: harcra kész. 
ILIÁN - görög-orosz eredetû; jelentése: nap. 
ILLÉS - az Éliás önállósult változata. 
ILMÁR 1. - a Hilmár alakváltozata. 2. a finn Ilmár mondai hõs nevébõl. 
IMBERT - fríz eredetû; jelentése: nagy, hatalmas + ragyogó.
IMMÁNUEL - héber eredetû; jelentése: Isten velünk van. 
IMRE - germán eredetû; jelentése: hatalmas, híres, királyi. 
INCE - latin eredetû; jelentése: senkinek sem ártó. 
IPOLY - görög eredetû; jelentése: a lovakat kifogó. 
IRÉNEUSZ - görög-latin eredetû; jelentése: békés. 
ISTVÁN - görög-német-magyar eredetû; jelentése: virágkoszorú. 
IVÁN 1. - a régi magyar Ivános rövidülése; 2. - orosz eredetû; jelentése: Isten kegyelmes. 
IVÓ 1. - germán eredetû; jelentése: tiszafa; 2. - az Iván szláv becézõje.
IVOR 1. - ír-skót-velszi eredetû; jelentése: úr, uralkodó; 2. - az Igor ukrán és belorusz változata; 
IZAIÁS - az Ézsaiás alakváltozata.
IZIDOR - görög-latin eredetû; jelentése: Ízisz egyiptomi istennõ ajándéka. 
IZMAEL - héber eredetû; jelentése: Isten meghallgat. 
IZOR - az Izidor magyar nyelvújítási alakváltozata.
IZRAEL - héber eredetû; jelentése: Isten harcosa; Isten uralkodjon.
IZSÁK - héber-görög-latin eredetû; jelentése: nevetés. 
IZSÓ 1. - az Ézsau alakváltozata; 2. - a József régi Izsóf változatának rövidülése; 3. - az Izsák becézõje.

J 

JÁCINT - görög-latin eredetû; jelentése: a virág neve. 
JAGELLÓ - lengyel-litván eredetû; jelentése: Jagailo litván nagyfejedelem nevébõl. 
JAKAB - héber eredetû; jelentése: (bizonytalan). 
JÁKÓ - a Jákob önállósult becézõjébõl. 
JÁKOB - a Jakab eredeti alakváltozata. 
JAKUS - a régi Jakob rövidített, -s kicsinyítõképzõs származéka. 
JÁNOS - héber-görög-latin eredetû; jelentése: Isten kegyelme, Isten kegyelmes. 
JANUÁR - latin eredetû; jelentése: Janus istennek szentelt. 
JÁRFÁS - a Gyárfás régi magyar alakváltozata. 
JÁZON - görög-német-magyar eredetû; jelentése: gyógyulást hozó. 
JENŐ - magyar eredetû; jelentése: a hatodik magyar honfoglaló törzs neve. 
JEREMIÁS - héber-görög-latin eredetû; jelentése: Isten felemel. 
JEROMOS - görög eredetû; jelentése: szent nevû. 
JOAKIM - héber eredetû; jelentése: Jahve felkelt. 
JÓB - héber eredetû; jelentése: tûrõ, üldözött. 
JOEL - héber eredetû; jelentése: Jahve az Isten. 
JOHANN - héber eredetû; jelentése: Isten kegyes ajándéka. 
JÓNÁS - héber eredetû; jelentése: galamb. 
JONATÁN - héber eredetû; jelentése: Isten ajándéka. 
JORDÁN - héber eredetû; jelentése: lefelé folyó. 
JOZAFÁT - héber eredetû; jelentése: Jahve ítél. 
JÓZSEF - héber eredetû; jelentése: Jahve + gyarapítson. 
JÓZSIÁS - héber eredetû; jelentése: Isten a védelmezõm. 
JÓZSUA - héber eredetû; jelentése: akinek a segítsége Istentõl való. 
JUKUNDUSZ - latin eredetû; jelentése: kellemes (ember). 
JULIUSZ - a Juliánusz alakváltozata. 
JULIÁNUSZ - latin eredetû; jelentése: a Julius nemzetséghez tartozó férfi. 
JUSZTIN - a Jusztusz továbbképzett alakja. 
JUSZTUSZ - latin eredetû; jelentése: igazságos, igazságszeretõ ember. 
JUTAS - török-magyar eredetû; jelentése: faló, nyelõ.

K

KABOS - a Jakab név régi magyar Jakabos megfelelõjének rövidülése. 
KADA - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen). 
KADOSA - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen). 
KAJETÁN - latin eredetû; jelentése: Gaeta városából való férfi. 
KÁL - török-magyar eredetû; jelentése: marad. 
KÁLEB - héber eredetû; jelentése: merész, bátor, indulatos. 
KÁLMÁN - török-magyar eredetû; jelentése: maradék. 
KALVIN - latin eredetû; jelentése: kopasz. 
KAMILL - latin eredetû; jelentése: nemesi születésû fiúgyermek, aki az áldozatoknál szolgált.
KAMILLÓ - a Kamill olasz megfelelõje. 
KÁIN - héber eredetû; jelentése: szerzemény, nyereség, tulajdon. 
KÁN - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen). 
KANDID - latin eredetû; jelentése: fehér, fénylõ, ragyogó. 
KANUT - skandináv eredetû; jelentése: elõkelõ származású férfi. 
KAPLONY - török-magyar eredetû; jelentése: tigris. 
KAPOLCS - török-magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen). 
KARÁCSON - magyar eredetû; jelentése: karácsony. 
KARÁD - török-magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen). 
KARDOS - magyar eredetû; jelentése: a szó maga. 
KARION - görög eredetû; jelentése: Karia tartományból való férfi. 
KÁRMÁN - német-magyar eredetû; jelentése: derék ember. 
KÁROLY 1. - magyar eredetû; jelentése: karvaly, turul; 2. - germán-latin eredetû; jelentése: legény, fiú. 
KARSA - török-magyar eredetû; jelentése: ölyv, sólyom, kánya, vércse. 
KARTAL - török-magyar eredetû; jelentése: kánya, sas. 
KÁSZON - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen). 
KASSZIÁN - latin eredetû; jelentése: a Cassius nemzetséghez tartozó férfi. 
KASZTOR - görög eredetû; jelentése: önmagát kitüntetõ. 
KATAPÁN - görög-magyar eredetû; jelentése: feljebbvaló. 
KAZIMÍR - lengyel eredetû; jelentése: békealapító; békebontó. 
KÁZMÉR - a Kazimír magyarosabb alakja. 
KELED - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen). 
KELEMEN - latin eredetû; jelentése: jámbor, szelíd. 
KELEN - a Kelemen rövidülésének alakváltozata. 
KEMENES - magyar eredetû; jelentése: kemencés. 
KENDE - kazár magyar eredetû; jelentése: régi kazár méltóságnévbõl. 
KENESE - szláv-magyar eredetû; jelentése: a király vagy a herceg birtoka. 
KENÉZ - gót-szláv-magyar eredetû; jelentése: herceg. 
KERECSEN - magyar eredetû; jelentése: kerecsensólyom. 
KERÉNY - latin eredetû; jelentése: lándzsás. 
KERESZTÉLY - latin-